2007. március 11., vasárnap
Irtó gyorsan elment ez a hétvége, pedig annyi mindent akartam még csinálni. Dehát sajnos nagyon gyorsan elmúlt. Voltunk tegnap itthon, sütöttünk gyümölcstortát, megköszöntöttük Pici nagymamáját (nagyon aranoys volt, úgy örült, hogy őneki sütött valaki! :)), elmentünk Piciékhez időt tölteni,megnéztünk egy részt a kedvenc sorozatunkból (Heroes!!), eljött az este, vele együtt Pici legjobb barátja a vadonásúj motorjával (annyira új, hogy ma vette! egy szép narancssárga suzuki, tanuló motornak szánja, mivel még a jogsija is meleg :)). Itthon is néztünk egy Heroes-részt és elaludtam.
Amúgy péntek óta két foggla kevesebb van a számban. Fogszabim lesz, és megy vele a szenvedés. Akit először kiválasztottam, az a hapsi egyszerűen borzasztó volt! Úgy történt az egész, hogy felhívtam, és egy héttel későbbre adott időpontot. Akkor belenézett a számba, azt mondta, szedessem le a fogköveket. És adott egy héttel később egy másik időpontot. Leszedettem a fogköveket még másnap (nem féltem tőle, de nem is kell, mert egyáltalán nem borzasztó, csak picit kellemetlen). Szóval a második találkozásunkkor levette a mintát, ez már nem valami kellemes, bevallom, hogy hányingerem is lett tőle, és csináltunk egy röntgent. Majd egy hétre rá megint adott egy időpontot. Amikor is visszamentem, és közölte, hogy 8 fogat ki kéne szedni. Egy kicsit rosszul lettem, ráadásul ott voltak a fogász évfolyamtársaim, és ezt mind előttük mondta, pedig tudja, hogy én is oda járok. Nagyon-nagyon rosszul éreztem magam, borzasztó volt. Amikor pedig kérdezni szerettem volna, akkor csak széttárta a karját, hogy végeztünk, végeztünk. Pedig nem ingyen kívánom a kezelésemet, sztk-alapon is drága dolog, én pedig ráadásul magán-beteg is lennék :( Szóval nagy adag sírás lett belőle. Mondjuk úgy, hogy alig bírtam abbahagyni a sírást :( Amúgy a 8 fogból 4 a bölcsességfogaimat érintené, ebből 2 kibújt, így nem tudom, mi vizet zavarhatnak, 2 pedig (az alsók) nem igazán érdekelnek. Szóval azóta kerestem egy másik fogszabis dokit, egy nőt, aki meg úgy gondolta, hogy elég 2 fogat kicibászolni, és különben is elég csak a felső fogsoromra tenni fogszabit. Szóval a fogak elvátolítása megvolt, most szenvedek a sebektől, bár nem volt rossz élmény, csak sajnáltam a makk-egészséges fogaimat. Nem fájt viszont, most se nagyon fáj, kivéve a fogmosás, ha odatéved a fogkefe. Szóval most itt tartunk ebben az ügyben. Azért is kellene neki haladni, mert kitűztük az esküvő időpontját, méghozzá jövő augusztusra, már a helyet is lefolaltuk, és szeretném, ha haladna ez a dolog.
Szitakötő jegyezte ide,
10:05-t mutatott az óra,
2007. március 6., kedd
Hát elég lassú lett ez a freeblog így, hogy ennyire felcicomázták, és kidizájnolták. Bár haladni kell a korral, megértem én, nekem is haladni kellene, venni egy kevésbé koros számítógépet :)
Hatalmas kupi van a szobában, pedig egész délelőtt próbáltam rendet csinálni. De csak alig-alig sikerült :( Túl sok a lom, túl kicsi nekünk ez a hely. Remélem, hogy fél éven belül sikerül valami saját vagy legalábbis csak általunk lakott hajlékot elfoglalnunk, mert már nagyon rossz itt. Főleg azért, mert Apuval sem jövök ki túl jól, vele pont elégséges lenne (ha nem túl sok) hetente egyszer találkozni, azt hiszem, akkor talán jóban lehetnénk.Az elköltözés anyagi feltételei azonban semmiképpen sem adottak sajnos. De legalább nem kilátástalan a helyzet :) Bizakodó vagyok, mert jobbat tenni nem tudok.
Most itt évközben szégyellem magam össze-vissza, de sajnos nem tanulok túl sokat (pontosabban az energiámat angol tanulásra fordítom), így ment ez előző félévben is, mégis megcsináltam. Annyira a zárás sem volt rossz: 4,8valamennyi lett a vége. Remélem, hogy kapok majd velemi rendesebb ösztöndíjat, bár a maximális se túl sok, arra pedig nem is számítok. Talán ez is segítene abban, hogy külön fészket építsünk :)
Szitakötő jegyezte ide,
10:16-t mutatott az óra,
2007. január 13., szombat
Éppen tanulok. Vizsgára készülök, ami holnap utén lesz (hétfőn). Az előző pedig ezen a héten hétfőn volt, tehát 6 napot hagytam erre a tárgyra, nem tudom, elég lesz-e, de kíváncsi vagyok. Sajnos az izgulós természetem nem tudok felülemelkedni, és ma már ment a hasam :( Kitti már régen elhagyta ezt a hülyeséget, mondjuk őt most sok dolog foglalkoztatja ennél jobban, így őt nem igazán érdeklik a vizsgák. Vagyis szokott izgulni meg ilyesmi (persze tanulni is), de már messze nincsenek olyan pánikrohamai, mint a régi "szép" időkben. Most bevallom, irigylem érte. Sajnos én csaknem ugyanolyan vagyok, mint régen, és körülbelül ugyanannyit is gondolok a tudásomról. Néha magamról is....
Most vesztünk össze Picivel. Beleszól a kajálásba. Nem voltam éhes, ő meg erőltette a kaját :( Én meg ennek nem örültem :( Kicsit elegem van abból, hogy mindenki beleszól a dolgaimba, de persze a saját dolgaik körül véletlen se tesznek rendet :( Borzasztóak. Most úgy igazán kibuktam rajta, mert már szó szerint, fizikailag erőltette a kaját. Ezt pedig bárki elképzelheti, milyen rossz, amikor nem éhes az ember. :((
Szitakötő jegyezte ide,
15:55-t mutatott az óra,
2007. január 11., csütörtök
Hatalmas változások történtek az életemben az utóbbi időben!
Röviden szemecskézek a tartalomból ezeket szépen egyesével ide le fogom írni! :)
Menyasszony lettem!!!! Ez pedig a szülinapomon történt :)
A baráti körben minden a feje tetejére állt, és bámulatos, kiakasztó dolgok történtek. Talán közelebb állok a helyemhez, mint régen.
Új elhatározások vannak nálam és a családban. Anyuék szorgalmasan tanulják az angolt.... :)
És most pedig vizsgaidőszak van, ez nem érdekes és nem is csodálatra méltóan hihetetlen, de néha elég izgalmas...
Szóval nagyjából ezeket kellene itt kifejtenem az elkövetkező időkben. Remélem, hogy lesz rá időm, sikerülni fog :)
Szitakötő jegyezte ide,
8:32-t mutatott az óra,
2006. november 4., szombat
Egy kicsit tisztább és világosabb lett előttem, hogy mi miért van, milrt érzem magam magányosnak. Elmentem pár napja "bulizni" az úgynevezett barátokkal. Beültünk a szokásos helyre, amit annyira egyébként nem szeretek, mivel nagyon hangos. Itt összegyűlt 3 fiú és 3 lány, meg én. Szándékosan írom magam külön, mivel én votam az egyetlen "nem-szingli". Minden csak arról szólt, hogy ki kivel és mit akar - ezt elsősorban a fiúk hangoztatták. Keveset tudtam beleszólni. Ezután átmentünk a táncolós helyre, ez is elég vicces volt. Egy fiú jött értünk, valami csicska-szerűségnek tűnt, nagyon fura helyzet volt.... A diákszervezetünk elnöke szólt neki 11 óra után, ő pedig jött, és felvett egy 5 személyes autóba 8 embert :) A táncolós helyen pedig mindenki kavart mindenkivel az ő megfogalmazásuk szerint. Ahogy Kitti magyarázta nekem: fiatalok, ha jó nekik, hadd csinálják, meg önbizalmat adnak egymásnak. Nehéz ezt így elmagyaráznom, de szar volt az egész, szar este és szar buli volt. Semi más nem volt lényeges, csak az, hogy egymással jól elszórakozzanak a fiúk és a lányok. Mellesleg én is voltam szingli és tisztában vagyok vele, hogy milyen. Egyetlen egyzser kavartam egy fiúval, akivel aztán nem lett semmi (bár én akkor szerettem volna) és azt is szégyellem azóta is :( Amúgy soseállnék le olyannal, akivel tudom úgyis, hogy nem fogunk járni.... Ők pedig ezt csinálják, és látszólag nagyon is jól érzik magukat. Sajnos nem tudok mit kezdeni ezzel az egész helyzettel. Nem fogok azért szakítani Picivel, hogy jobban be tudjak illeszkedni ebbe az új helyzetbe. Különben már gondoltam arra, hogy mi lenne, ha egyedülálló lennék: akkor sem ezt csinálnám, inkább próbálnék minél több embert megismerni. Semmiképpen sem ugyanabban a társaságban szenvednék, ahogy a lányok. Csodálom amúgy, hogy nincs bennük ennyi női tartás sem... :/ Úgyhogy gondolkodhatok azon, hogy mit fogok ezentúl csinálni ezek helyett a bulik helyett...
Tudom, hogy nem leszek túl jó fej a szemükben, mert sajna, aki így ilyen formában nem jár el, azt egyiket se tartják rendes embernek. És különben nagyon sokan lemorzsolódtak, alig megy velük valaki is a csoportból. Pedig lehetne rendesen bulizni, ha nem csak ez járna az eszükben. Dehát úgy látom, itt szétálnak az útjaink valamilyen szinten. Sajnálom is, meg nem is. Igazából azok a régi összejövetelek hiányoznak, de ez nem hiányzik. Nagyon magányos tudok lenni egy ilyen társaságban. Emellett szinte csak nálamnál fiatalabbakkal volt megtöltve a helység, akiket nem ismertem még látásból sem. Hiányoznak azok a régebbi idők....
Szitakötő jegyezte ide,
13:44-t mutatott az óra,
2006. november 1., szerda
Határvonalon vagyok. Nem tudom, mi és mi között, de talán az eddigi kis nyugodtabb világom és valami rosszabb között. Már töb bmindenre gondoltam. Talán a boldogtalanság határán, de ez nem lehet igaz, hiszen néha még mindig szépen süt a nap, még mindig reményekkel teli a reggel, és még mindig lehet kellemes egy nap. Gondoltam arra, hogy megbetegedtem volna, és depressziós akarnék lenni? Nem tudom, mennyire vagyok borúlátó típus. Félni szoktam. Igazából nagyon sokmindentől félek és szorongok. Kevesen tudják ezt rólam, mert igyekszem belül lerendezni, és csak egy álarcot tartani magam előtt, amikor a nagyvilág szeme elé kerülök. De akkor mi ez? Mi a baj? Miért tudnék olyan sokat sírni? Miért nem találom a helyem? Miért vagyok állandóan elégedetlen? Elégedetlen a családdal, barátokkal ha vannak) és elégedetlen legfőképpen magammal. Méghozzá minden téren. Mostanában nagyon sokszor gondolkodom ezeken a dolgokon, vagyis azon, hogy mennyi minden van rosszul, és hogy milyen kevés szeretetet kapok. Mert el tudnék viselni sokkal többet is ezen a világon... Mostanában annyira, de annyira el tudok keseredni, annyira magam alá tudok kerülni! És többnyire saját magam miatt állok fel, én vagyok az, aki kimondja, hogy nincs okom szomorkodni, és mosolyogni kell, de akkor is olyan boldogtalannak érzem magam. És bármelyik piillanatban tudnék sírni :( pedig igyekszem is magam lefoglalni, van is mivel, nem panaszkodhatok arról, hogy túl sok időm lenne. Sok dolgot végiggondoltam már. Lehet, hogy ezek az utóbbi streszes évek megtépázták egy kicsit az idegeimet és az a baj, vagy talán egy kicsit minden összejött. Vagy csak elkezdtek működni bennem a gének, és előjött a borúlátó hajlamom. Vagy minden olyan sötét, ahogy én látom most?
Szitakötő jegyezte ide,
20:48-t mutatott az óra,
2006. október 29., vasárnap
Tegnap este bálban voltunk. Először úgy gondoltam, hogy Pici nélkül megyek, aztán pedig úgy gondoltam, hogy sokkal jobb lenne, ha vele mehetnék, táncolhatnánk, meg jól érezhetnénk magunkat. Az este csaknem katasztrófába fulladt. Elég gyorsan elkészültünk (ahhoz képest, hogy bálról van szó), nem mentem fodrászhoz sem, mert itthon is elég jól meg tudtam csinálni a hajamat (anya segítségével). Aztán amikor odaértünk és találkoztunk a lányokkal, akkor derült ki, pontosabban akkor mindta Kitti, hogy nekem nem tudtak ingyen jegyet szerezni, így ki kell fizetnem. Persze Picinek sem volt ingyenjegy, ráadásul ő az utolsó pillanatban dőlt el, így nem is csoda. De ettől függetlenül nagyon rosszul esett, hogy nem szólt előbb. Akkor semmiképpen sem mentünk volna, mert elég sokba került :( Ezután a lányok szétszéledtek tombolát árulni (pontosabban ők hárman együtt elmentek), nekem nem is szóltak, hogy ilyet is lehet. Igazság szerint semmibe az égvilágon nem avattak be. És nem is foglalkoztak velem/velünk. Úgyhogy nagyon elkeseredtem a végére. Vagyis már az elején. Nem tudom, mit tettem, hogy ennyire nem számítok! Nagyon-nagyon sírtam volna, de csak pár könnycsepp gurult le, ez is elmázgálta egy kicsit a festéket a fejemen. Még szerencse, hogy megtaláltuk Bertát, ő olyan kis kedves meg rendes volt, úgy éreztem, mintha igazi barát lenne, amikor vele vagyok. Mostanában azon gondolkodom, hogy velem van a baj, tényleg valamit ennyire rosszul csinálok, ilyen kiálhatatlan vagyok? Vagy mi? Semmi, de semmi szeretete, kedvességet nem érzek magam körül, annyira nem számítok, hogy bármibe is beavassanak. Ráadásul pont az egyikük, akivel még vagy 2 hónappal ezelőtt napi 1 órát beszéltem telefonon....
Sokat gondolkodom azon, hogy mi történhetett, mi lehet a baj, de nem tudom, nem jöttem rá. Szerintem nem vagyok olyan rossz barát, lehet rám számítani, mindenkinek meghallgatom a bajait, meg a nyavajgását is, mindig mindenkinek segítek, ha tudok. Nem vagyok kifejezetten otthonülős, hogy ennyire kimaradjak a 'társaságból'. Nem utálok senkit, igyekszem mindenkivel kedves lenni. Tényleg meglátom mindenkiben a jót, eddig egy lányban nem sikerült, őróla is csak annyit beszélek, mint a többiek. Vagy még kicsit kevesebbet, de körülbelül annyit. Minden dolog és helyzet, amit végiggondolok nem ad nekem magyarázatot arra, hogy miért nem a arátaim már, mit rontottam el?....
Pici este beszélgetni akarta velem erről, de ő csak annyit mondott, hogy szerinte az egész társaság megváltozott, mióta Kitti belekerült. Merthogy ő nem volt tagja, ameddig volt barátja. Pici amúgy nem szereti Kitti, ezt el is mondta már többször is, és mindig mond valami új indokot, amiért ez így van. Most éppen azért nem szereti, amiért így viselkedik velem.
Szóval ez a helyzet. Nem túl rózsás. És mivel nem tudom a hibáimat, nem tudom a megoldást sem... :(
Szitakötő jegyezte ide,
13:52-t mutatott az óra,
2006. október 28., szombat
Tegnap este színházba voltunk Picivel. A Dekameront néztük meg. Ha emlékszel a történetre nagyjából (1384-ben Firenzében kitör a pestis-járvány és majdnem egy tucat fiatal elzárkózik a világ elől a megmenekülés érdekében, és közben történeteket - pajzán és erotikus történeteket mesélnek egymásnak....), az el tudja képzelni, hogy nem volt unalmas. Sajnos azonban egy középiskolás osztály közepére szól a bérletünk. Hogy ez a mai ifjúság milyen bunkó! Zajonganak, röhögnek, zörögnek, telefonálnak, fényképeznek, és mindezt az előadás közben persze .... :(
Ma ha minden jól megy, bálba megyek. Egyedül, vagyis a lyányokkal.
Hétfőn pedig vizsgázni urológiából.... Mennyi remek program!
Szitakötő jegyezte ide,
15:59-t mutatott az óra,
Tegnap este Anyuék összetörték a kocsinkat :( Vagyis összetört kocsi, miközben ők benne ültek. Ezzel is hangsúlyozni szeretném, hogy ezen a világon semmiféle hibát nem okoztak, tőlük független a dolog: egy kamion hátolról beléjük csúszott a lámpánál, és beletolta őket az előttük lévő autóba :( Így előlről hátulról összenyomódott, az elsőülések kitörtek. És hála Istennek (őszinte hála!) nekik semmi bajuk nem lett... Csakhát most nincs kocsink :(
Szitakötő jegyezte ide,
15:41-t mutatott az óra,
2006. október 27., péntek
"Önmagunk megismerése a legnagyobb utazás." Ez az egyik legnagyobb mondás a földön. Aki pedig ezt nem ismeri be, az el sem indult az úton. Én úgy érzem, hogy már elég régen úton vagyok, de még nagyon messze a végétől. Ennek az egyik oka lehet az, hogy nagyon sokat változom. Amit megtudtam magamról 2 éve, az el is múlt mostanra. Szóval kezdhetem előlről. :) Sokat godolkodom ám magamról, a dolgaimról. Bár kevesebbet, mint 4 éve :) É úgy érzem, ritkán látom reálisan a dolgokat. Amúgy az egyik, amit nagyon szeretnék kifejleszteni, az a reális világkép, hogy objektíven ítélhessem meg a körülöttem lévő világot. Éjszaka, amikor felébredek, vagy éppen nem tudok elaludni, akkor többnyire félek és szorongok, és mindent olyan sötéten látok, mint amilyen kint az ég. Időbe tellett persze, mire felismertem, hogy ez irreális. De viszont akkor is egy megközelítés. Ezen kívül ott vannak a hormonális változások. Ezt gondolom, senkinek sem kell magyaráznom :) Mellesleg a mérleget ez is negatív irányba billenti. Amúgy most a független és szabad korszakomat élem. Úgy egy hónapja körülbelül. Sok dolog történt, ami miatt másképp gondolkodom ma. Az egyik Kitti. Mióta szakított a barátjával, nem vagyunk nagy barátok. Talált egy másik lányt a csoportban, aki szintén pont akkor szakított, és ők most jól elvannak együtt. Szinte egy hónapig nem is nagyon beszéltünk egymással. Legutóbb ott tartottunk, hogyha elmentünk együtt egy társaságba és pont mi maradtunk hárman egy helyen, akkor Kitti nekem hátat fordítva beszélgett meg suttogott ezzel a lánnyal. És elhatároztam, hogyha majd változni fog a helyzet, én ezt akkor sem felejtem el soha. Körülbelül ezóta nem is hívott fel, msn-en se sokat beszélünk, a suliban pedig szinte semennyit. Körülbelül egy hétig elég szomorú voltam emiatt, de ma már teljesen hidegen hagy. Tudom, hogy nem tettem semmi rosszat, igazából nem bántottam meg semmivel (ezt onnan tudom ilyen biztosan, hogy meg is kérdeztem tőle), innentől csak nem vagyok olyan érdekes már. Szóval erről ennyit. A saját változásom abban áll, hogy megpróbálok kinyitni a világ fele minél jobban. Sokkal többet beszélgetek és sokkal több emberrel, mint eddig, és keresem a lehetőségeket, vizsgálom, kire hogy hat a vidámság, a fecsegés. És rájövök, hogy a komoly beszélgetések helyett az emberek ezt sokkal jobban értékelik. Szóval változtatok. Emellett jobban szeretek mostanában többet egyedül lenni, szükségem van egy kis firss levegőre. Ezzel most Picire céloztam, valahogy egy kicsit sok volt az utóbbi időben az együttlét. El is kezdtem félteni a kapcsolatunkat, és úgy döntöttem, hogy megpróbálom egy kis különléttel feldobni. Ezt elég nehéz lesz megoldani, mivelhogy ugye minden éjszaka együtt alszunk, de majd finoman próbálkozok. Erre most szükség van.
Szitakötő jegyezte ide,
15:21-t mutatott az óra,
|
